UTH 52 beszámoló a második helyről

Amíg eljutottam idáig, hogy megírjam a saját beszámolómat, elolvastam jópár teljesítő írását. Ajánlom mindenképp, mert sokan olyan tehetséggel képesek elmesélni az élményeiket, hogy lúdbőrözök olvasás közben.

Ki kell ábrándítsalak, ez nem egy ilyen beszámoló lesz, de remélem információtartalma miatt olvasásra érdemesnek fogod tartani.

Számomra az UTH 52 egy verseny volt, amire már hónapok óta készülök, nagyon tudatosan, úgy akartam a rajtvonalhoz állni, hogy pontosan tudjam mi fog velem történni a következő hat órába. Mindent pontosan megterveztem, átgondoltam ezerszer az útvonalat, amit előtte háromszor bejártam (erről készült beszámolók elolvashatóak itt: Hétvégén is terepen, Café Latte #3), nem szeretem a meglepetéseket, a váratlan helyzetekre meg igyekszem maximálisan felkészülni.

Elmondom, hogy melyek a sikeres teljesítés titkai:

1. Cipő

   Még februárban vettem egy Salomon Speedcross 3-at versenycipőnek. Ünneplős cipőként várta az első használatát a dobozban. Verseny előtti vasárnap teszteltem, minden szuper volt benne. Egyértelmű volt, hogy UTH-n abban indulok, tekintve a nagy sárra is. Sikeresen vizsgázott, a többi terepfutócipőim alkalmatlanok lettek volna erre a nagy sárra. Ez egy nagyon könnyű cipő, és számomra nagyon kényelmes is. Sajnos azonban az eredeti színét mosás után sem nyerte vissza.
2. Futózsák

   
   A kötelező felszerelés miatt szükségem volt futózsákra. Kölcsönkértem egy Salomon Skin Pro 3 zsákot, de a próbafutás alatt kiderült, hogy nagy számomra. Helgától utolsó percben egy véletlen találkozásnak hála kölcsönkaptam egy Ultimate Direction zsákot. Ennek a mérete tökéletes volt, sajnos azonban nem sikerült szimmetrikusan beállítanom, így végig féloldalasan futottam vele. Azonban még így is nagyon örültem, mert minden kézre állt és nem lötyögött a hátamon.
3. Időmérés

   Megint egy szerencse, hogy a Suunto Ambit 3-at tesztelhettem a verseny alatt. 100 százalékra feltöltöttem előző este és hat óra múlva még kb 45 százalékon volt. Végig pontosan mért és mutatta a számomra fontos adatokat. A pulzusmérője meg úgy cuppan, hogy őrület, észre sem veszem hogy rajtam van.
   

   

   
   

   
4. Frissítés

   Nem bonyolítottam túl. Óránként egy 40 grammos High5 gélt ettem. Illetve a frissítő pontokon egy pohár isot, meg a fél literes kulacsomat töltöttem fel. Nekem ennyi elég volt. Másfél - két órás edzést is éhgyomorra csinálok, hogy ne legyen a szervezetemnek ismeretlen mondjuk az eléhezés, és jól tudjam kezelni. Most erről nem volt szó, inkább csak szomjas voltam már nagyon a végén.
5. 
   

   Fizikai felkészülés

   Sok-sok futás. Az elmúlt hónapokban gyakorlatilag minden napon futottam vagy síkon, vagy terepen, hosszút vagy gyorsítót. Megfelelő erőnlét nélkül nem állok rajthoz. A CoffeeRUN-ok óriási segítséget nyújtottak ebben.
6. Pályaismeret - lelki felkészülés

   Korábban említett háromszori pályabejárás számomra nélkülönözhetetlen volt. Rövidebb távú versenyt bevállalok szintrajz alapján, itt azonban szükségesnek éreztem a bejárást. Számomra ez kulcsfontosságú tényező volt.

7. Csajos tippek

   Ez a verseny egy ünnep volt. Igen, elmentem előtte kozmetikushoz, kifestetettem a körmömet olyan színűre, ami passzolt a polómhoz. A ruhámat előző nap kiválaszottam, és még a Petzl tetoválást is magamra tapasztottam.

   
8. Háttérország

   Az alatt a hat óra alatt sok minden átfut az ember agyán, és fontos, hogy ezek pozitív, motiváló dolgok legyenek. Nagyon biztosnak kell lennünk magunkban, ahhoz, hogy a negatív, külső események, vagy a belső rossz hangok ne hassanak ránk kellemetlenül. Az a gondolat, hogy kik gondolnak rám, és kik várnak a célban inspriálóan hat rám. Erre a versenyre kijöttek a szüleim, és nagyon boldog voltam, hogy látták a befutásomat. A célban velem örült Évi, aki szerintem annyira boldog volt, mint amikor én vártam őt a BSZM utolsó napján Siófokon. És nagyon szerencsés voltam, mert a pályán sikerült többször is találkoznom életem edzőjével.

Számomra a verseny jó volt, Évivel nagy motivációt nyertünk a szeptemberi Dupla Élményhez, addig meg más kisebb versenyeket tervezek. Mindenkinek ajánlom, aki veszi a fáradtságot és tisztességgel felkészül.

6:03 óra lett az időm, öt perccel lemaradva a női első helyről, abszolút 15. lettem a 200 teljesítőből. Gyorsabb teljesítést vártam magamtól, de a sár jelentősen lassított. Ez nem mentség, meg kell tanulni sárban futni :D

Gratulálok minden UTH 111 és UTH 52 teljesítőnek. Köszönöm a Szervezőknek, a Crew-nak és a Fotósoknak (IronPhoto, Kerékgyártó Péter, Szaszafotó) a munkát :)