Önkénteskedés futóversenyen

A legutóbbi bejegyzésünkben motivációs tippeket adtunk arra az esetre, ha nem éreznétek a futás utáni oltahatlan vágyat, és szükségetek lenne néhány gondolatra, ami beindít benneteket, hogy futócipőt húzzatok. A jövőben több tippel szeretnénk részletesebben foglalkozni, kezdjük a “Légy önkéntes!" motiváció témával.

Az egyik legautentikusabb személyt kérdeztük meg, hogy milyen is ma Magyarországon önkéntesnek lenni egy aszfaltos futóversenyen vagy egy terepfutáson.

Fogadjátok szeretettel Izer Emőke és lánya, Liza válaszait, és reméljük az interjú végére Nektek is megjön a kedvetek, hogy egyszer nem versenyzőként, hanem a frissítőasztal másik oldalán vegyetek részt a versenyen.

Hogyan lettél önkéntes?

2012-es év eleje óta viszonylag rendszeresen futottam, és követtem a Facebookon a futással kapcsolatos eseményeket, amikor is belebotlottam a Suhanj! felhívásába. Idegennyelveket beszélő önkénteseket kerestek a 2012-es - akkor még - Nike félmaratonra. Tetszett az alapitvány, szimpatikusak voltak a céljaik, ezért jelentkeztem. Akkor nem is gondoltam volna, hogy ez 10 órás talpon állást és folyamatos pörgést jelent a tűző napon. Kezdetben szóróanyagot adtam az érdeklődöknek, és meséltem nekik az alapítványról. Később a shopban dolgoztam, ahol Suhanj!-os termékek vásárlásávall lehetett támogatni az alapítványt. Most már nem telik el verseny nélkülem, utoljàra a Vivicittá vasárnapján én voltam a shopfelelôs. A szervezet egyre népszerűbb, egyre több futó segíti a fogyatékkal élők sportolását és szép számmal jelennek meg az összes futóversenyen.

Az első alkalom után annyira elfáradt a lábam, hogy másnap alíg bírtam talpra állni - az elsô félmaratonom reggelén. Amióta önkéntesként is kompressziós szárat használok, sokat javult a helyet, de emellett egy-egy hosszabb nap után estére megrendelem a masszôrt is. Számomra 1-1 önkéntesként eltöltött nap fizikailag kimerítőbb, mintha futottam volna.

Terepfutóversenyen mi a helyzet?

Terepfutóversenyeken összetett a feladat, gyakorlatilag az önkéntesek két csoportba kerülnek: vannak akik kint vannak terepen egy ellenőrzőponton vagy frissítőponton, illetve vannak, akik a rajt-cél területen segétkeznek. Jópárszor voltunk kint Lizával pontokon, de szívesebben választjuk azokat a feladatokat, amelyek hosszabb távú elfoglaltságot jelentenek ugyan, de a befutó területen vannak.

Milyen feladatokra kell gondolni?

Alapból úgy indul, hogy a verseny rajtja előtt legalább két órával már az önkéntesek a helyszínen vannak és felállítják az asztalokat, padokat, felhelyezik a molinókat, előkészítik a rajtszámokat és felkészülve várják az első versenyzőket. Minél többen érkeznek annál nagyobb lesz a nyüzsgés az asztalnál. Átadjuk a rajtszámokat, intézzük az ügyes-bajos problémákat, árusítunk a shopban még kulacsot és géleket. Általában a lányom több kiskamasszal együtt intézi a csomagmegőrzést. Ügyesen átveszik a táskákat, felcímkézik és sorrendbe helyezik, hogy minél egyszerűbb legyen a kiadás a befutót követően.

Aztán elindul a verseny általában van kb. 1 óra szusszanásnyi időnk, amikor is előkészítjük a terepet a versenyzők fogadására és étkeztetésére. Ez eltart addig, amíg az utolsó repetát is kiadjuk; és miután már a szintidő is lejárt, elkezdünk összepakolni és rendet tenni.

Az hogy a Terepfutas.hu vagy az Ökofutás rendezvényei szigorúan “zöldek”, mennyi plusz munkát jelent nektek?

Mindannyian támogatjuk ezt a vonalat. Megkérjük a versenyzőket, hogy saját poharat hozzanak, abba nagyon szívesen töltünk vizet, kólát. Illetve fém evőeszközöket és komposztálható papír tányérokat használunk, a hullladékot pedig szelektíven gyűjtjük. Jó logisztikával viszonylag kis odafigyeléssel sok szemetet megspórolunk, főleg ennyi résztvevő esetében.

Szervező: “Önkéntesből soha nem lehet túl sok”

 

Mit lát a futó, ha tökéletes az önkéntesek munkája?

Leginkább azt, hogy flottul megy minden. A terepfutó versenyeken például azt, hogy a dugóka leolvasót a futó elé tartjuk és már előre kérdezzük, hogy milyen frissítést szeretne. Sok-sok verseny után az önkéntesek ismerik a mezőny nagy részét és név szerint szurkolnak, aminek ôk nagyon örülnek. A frissítőasztal el van látva minden földi jóval, amit egy futó megkívánhat. Sajnos ennek ellenére mindig akad 1-1 elégedetlenkedő, de nem ez a jellemzô. Ettôl függetlenül nagy-nagy türelmet és empátiát igényel az önkéntesség. Még szerencse, hogy én is futok, így tudom, hogy mit élhetnek át a versenyzők jópár óra versenyzés után.

Nem áll távol tőled az egyéni versenyzők frissítése. Miben más az?

Liza tartja a dugókát Emőkének

Bármilyen támogató funkció esetében a legfontosabb az adott igényekre való azonnali reagálás, néha a versenyzô gondolatainak olvasása :-). Egy terepfutó versenyen ez például az emberek átütemezésével oldható meg, többféle feladatot lát el az önkéntes, ami lehet a kanalak mosogatása, az éremátadás, a molinók rögzítése.

Egyéni versenyző frissítésekor szerintem alapvető szükségesség a jó kapcsolat ès bizalom versenyző és a supporter között. A személyes véleményem az, hogy abszolút személyiség függô, hogy szerencsés-e, ha a supporter a párja a versenyzőnek, ugyanis néha (na jó, van, akinél gyakran) előfordulnak nem várt reakciók, amit egy kvázi idegen könnyebben elvisel.

Szintén jó, ha a segítő is sportol és tisztában van azzal, hogy mik történhetnek például egy ultraversenyen. Futottam bele már én is érdekes kívánságokba, amelyek néha komoly logisztikai kihívást jelentettek.

Például tavaly az Ultrabalatonon az egyik barátnőmet támogattam az utolsó 6 óráján (egyéni versenyző volt); és menet közben megkívánta a barackot. Kora reggeli órákban két balatoni település között sikerült kétféle barackot is beszereznem, sőt a célban a kívánt citromos fagyija is rendelkezésre állt. Ilyen szépségei vannak a kísérő munkának.

Liza: “Felkelek bármilyen korán, csak legyen jó a társaság és legyen mit csinálni.”

 

Kinek ajánlod az önkéntességet?

Egy futóversenyen szerencsés, ha az önkéntes maga is fut. De ennél sokkal fontosabb, hogy alázattal, őszinte szívvel legyen kèpes ezt csinálni, és magáénak érezze a feladatot, felelősséget vállaljon a munkájáért. A verseny a futókért van, az menjen a frissítőasztal mögé, aki ezzel nemcsak egyetért, de jól is tudja magát érezni ebben a helyzetben.

A terepfutas.hu szervezőjével közös szurkolás

Fotók: Őszi Szilvia; Csikesz Mariann