2019. január 29., kedd

Téli Börzsöny Trail beszámoló

Szerző: Baka Tibor


        Vannak versenyek, amik lemennek, elmúlnak és nem hagynak mély nyomot bennem és vannak olyanok, amik sokáig megmaradnak több okból is. A Téli Börzsöny Trail az utóbbi kategóriába tartozik. 

Az tudjuk - már sok okos ember megmondta -, hogy a Börzsöny nem viccel, a téli Börzsöny meg nem játék. Most sem volt az…


Előzmény: október elejétől végigcsináltam egy három hónapos felkészülést (pulzuskontrollal, heti 5 nap kb. 60-70 km hetente). Decemberben a Budai Trailen már érződött, hogy van hatása. Akkor nem estem szét az utolsó 5 kilométeren, nem volt nagy szenvedés, minden klappolt. Persze egy havas verseny mindig más. Az állandó korrigálás, az apró csúszások, a fokozott koncentráció nem ad valós képet, de a fizikai visszajelzések biztatóak voltak, így önbizalommal vártam a vasárnapot.


Futóbarátokkal indultunk és a versenyközpontban is sok ismerős arc volt. Mibe öltözzek, dilemmáztam, mint Kiszel Tünde az éves naptárfotózás előtt és sikerült addig tollászkodnom, míg lekéstem a csapatfotót. 





Aztán összeálltunk még egyre, mert ez olyan jó!





A csúszásgátlót - nagyon helyesen - kötelezővé tették a szervezők, így össznépi csattogással indult el mezőny a macskakövön. 



Én a farzsebbe gyűrtem a hágóvasat, fel sem fogva, hogy egy esetleges hátra szaltó esetén a spanyol inkvizícióra hajazó sérüléseket szerezhetek. Picit emelkedős volt a terep az első öt kilométeren és beérve az első havas részre csapatostul vettük fel a csúszásgátlókat, majd többen el is hagyták az olcsóbb kivitelűeket. Tavaly beruháztam egy Snowline-ba és jó döntés volt, még ha évi 2-3 alkalommal veszem is fel. Enni nem kér, verseny közben nem esik le és a lejtőkön olyan biztonságérzetet ad, ami nagy segítség. És most ez nagyon kellett! Ami legjobban megmaradt a pályából, az a rengeteg oldalrézsű, amin szinte alig lehet futni, cserébe viszont nagyon megdolgoztatja a combot és a sípcsont környéki részt. (Jó, kinek mit, ízlés szerint…)




Az idő pazar volt, eltekintve a csúcsok környékén érződő metsző széltől, a Börzsöny és a pálya pedig a legszebb arcát mutatta. Gyönyörű kilátások, szép völgyek és gerincek, ezért jöttem…És amikor meghallom, hogy korunk egyik nagy írója, Chevy Van az egyik ilyen helyen üvölt, hogy szelfipont, minden a helyére került!!!



Mégsem lett klasszikus regény, mert a katarzis után jött csak az Odüsszeia. Nem volt „na ezt még megtolom” utolsó 5 kilométer, nem volt ugribugri, a Börzsöny és a pálya benyújtotta a számlát. 


Fogcsikorgatva láttam, hogy egy 7-8 fős csapatot már nem fogok be, pedig több CoffeeRUN mez is ott volt látótávolságon belül, köztük Csurja Gabi is. 





Viszont még ment a futómozgás és nem a Terminátort kezdték el forgatni, a célba pedig egész jókedvűen érkeztem. Euforikus hangulatomban még szelfiztem is Chevy Vannal.




Az eredmény pedig  jó visszajelzés, hogy volt értelme végigcsinálni azt az alapozást.




A szervezésről: fantasztikus crew, kemény, technikás pálya, nagyon rossz szalagozás. Többször csak a szerencse mentett meg, hogy nem tévedtem el. Ezen még van mit csiszolni, de már rányomtam az „érdeklődőm” gombra a jövő évi eseménynél.


Fotók a CoffeeRunnerekről:























CoffeeRUN Ⓡ védjegyoltalom

Szerző: CoffeeRUN Momma


A CoffeeRUN közösséget a sokszínűsége, csapatszelleme, családiassága, összetartása már régóta kiemeli a tömegből. A jógaszőnyegen át a medencéig ívelő programokkal, a közösségi futások széles skálájával igyekszünk minél több emberhez eljuttatni az egészséges életmód és a sportolás igényét, szeretetét.

A társadalmi felelősségvállalás, a sportszakmai előadások és az Országos Kéktúra népszerűsítése csak egy vékony szelet abból a tortából, amely a 2019-es terveinket szimbolizálja.

2018. decemberétől a CoffeeRUN védjegyoltalom alatt áll, amely egyértelmű és törvényes záloga annak, hogy az általunk képviselt értékek már intézményi és jogi szinten is elismerést nyertek.

A CoffeeRUN védjegy valódi garanciát jelent arra, hogy az általunk szervezett és támogatott események színvonala és szakmaisága megkérdőjelezhetetlen. 





2019. január 13., vasárnap

CoffeeRUN Feat. MKB#20percegészség


Szerző: CoffeeRUN Momma

MKB#20percegészség  Amikor először találkoztam ezzel a programmal egyből megfogott a címe.
Azokra az időkre emlékeztetett, amikor egy kicsi és egy pici baba mellett próbáltam időt szakítani arra, hogy akár csak 20 percre kiszabaduljak a négy fal közül és testileg és lelkileg is feltöltődjek futás közben.
Ezek a lopott sajátidők segítettek abban, hogy jobb anyukája legyek a gyermekeimnek, jobb társa a férjemnek és hogy konkrétan épelméjű maradjak. :D
Hiszem és vallom, hogy minden embernek szüksége van arra, hogy „töltőre tegye magát” és kikapcsolódjon.
Legyen ez futás, úszás, bringázás vagy akár egy jó könyv. Mindenkinek más segít abban, hogy teljes életet éljen.




Amikor az MKB#20percegészség csapata megkeresett, hogy tetszik nekik a CoffeeRUN közösség szellemisége és program kínálata és nyitottak lennének egy együttműködéshez, akkor az első dolgom az volt, hogy felkerestem a www.mkb20percegeszseg.hu oldalt és utána olvastam, hogy miről is szól a programjuk.
Mondanom sem kell, teljesen beszippantott a mátrix, mert jobbnál jobb írásokra bukkantam az anyaságról, apaságról, életmódról és még sorolhatnám az izgalmas témákat, amikből a fent említett oldalon ti is szemezgethettek. Nekem a legjobban azok a cikkek tetszettek, amelyeket úgymond Élet írt, mert a hétköznapi történeteken keresztül az ember azt érezheti, hogy nincsen egyedül, más is átéli azt, amit ő. Ez erőt ad és akár iránymutató is lehet.

Nagyon boldog vagyok, hogy egy ilyen nagyszerű kezdeményezés részesei lehetünk és a közösségi eseményeink révén lendül igazán mozgásba mindaz, amit elméletben már mindenki tud.





Igazán megtisztelő, hogy az MKB Bank ilyen nagyra értékeli a közösségünket és a látóterükbe került a mozgalmunk, melynek legfőbb célkitűzése az élményalapú sportolási lehetőségek megteremtése.
A CoffeeRUN közösség és a MKB#20percegészség program közös célja, hogy minél több emberhez eljuttassuk a sportolás lehetőségét, ezzel esélyt adva egy egészségesebb és teljesebb életnek.





2018. június 24., vasárnap

Szénás kör 1.0 – az eltévedések futása


Szerző: Káldi Petja
  
Június 3-án megnyílt a Szénás-kör, aminek nyitó bulijára jó pár CoffeeRUN-os futópajtás elment, emelve az esemény fényét. Sajnos nem tudtam részt venni, de folyamatosan bent volt a fejemben, hogy végig kell futnom rajta. Nézegettem a honlapot, a teljesítők egyre növekvő számát. Az útvonal leírását, a térképet többször is tanulmányoztam, hogy aztán ez mit se érjen…

Gondoltam egy merészet, egyedül vágok bele a kalandba, hisz a CoffeeRUN csapat nagy része a Mátrában futkározik, azon a vasárnapon, és a hosszú távú felkészülésembe is beleillett. Utólag belátom nem kis vállalás volt ez a részemről. 

1. Nem ismertem a környéket. 
2. Egyedül voltam. 
3. Az órámra nem lehet útvonalat tölteni. 

Sebaj, ki kell lépni a komfortzónából, hogy fejlődhessek! Olvasom a térképet, jól tájékozódom, mi bajom lehet? A cél a szintidőn belüli teljesítés volt, és megismerni a környéket.

Vasárnap reggel 6 óra 45 perc

Solymár ébredezett, a kocsma terasza már tele volt. J Becsippantottam a QR-kódot és elindultam. 



Az első rész Solymáron kellemesen telt, és elértem az egyetlen ismerős részt a körből. A solymári vártól a Paprikás-patak mellett a Shell kútig tartó szakaszt már futottam is, és a családdal is többször voltunk erre kirándulni. Itt még belefért az is, hogy készítsek képet a Rózsika-forrásról és a vízesésről. 

 

Az első ellenőrző pontig simán eljutottam. Aranyos kis hely ez Remeteszőlősön, ahol a Zenélő-kútból meghallgattam egy áriát és egy trombitaszólót, miközben frissítettem. A könyvmegálló, és a mezítlábas ösvény miatt érdemes lesz ide visszajönni. J 






Itt ért utol egy futótárs, akivel a rajtnál már találkoztam, de ő később indult el. Annyira párás volt az idő, hogy a sapkámról már csöpögött az izzadság, amit egy autós is megtapasztalta, aki útbaigazítást kért tőlem. J

Következett a piros szakasz, ami emlékezetessé tette az utat. A gond ott kezdődött, hogy az egyik kereszteződésnél nekem a bal lett a jobb. Eddig a telefonomra letöltött térképről tájékozódtam, és ennél a kereszteződésnél rosszat néztem a térképen, rossz felé fordultam. Miután megtettem másfél kilométert kezdett gyanússá válni, hogy lefelé futok. Emlékeztem, hogy lejtő csak a végén lesz a befutónál, de attól még fényévekre vagyok. Az is fura volt, hogy valami táborból dübörgött a zene, és ez idegennek tűnt. Amikor kiértem egy műútra eszméltem rá igazán, hogy eltévedtem… Főleg az sokkolt, amikor körbenéztem és láttam a Csergezán Pál-kilátót és tudtam, hogy nekem oda is fel kell jutnom. Ebben a pillanatban elgondolkodtam, hogy vissza kéne adnom a földrajz diplomámat! J Mivel nem kerültem még ilyen szituációba, elsőre a kétségbeesés lett úrrá rajtam, és átfutott az agyamon, hogy ez nem fog sikerül, és feladom. Elindultam visszafelé és útközben átgondoltam, mit tegyek. Mivel még volt 3,5 órám és közel 20 kilométerem, megvolt az esélye, hogy beérek szintidőm belül. És ha nem, gondoltam, mi történik? Semmi, futottam egyet, megismertem a pályát, és gyalogos teljesítőként felkerülök a Szénás kör dicsőségtáblájára. J



Miután visszaértem ahhoz a kereszteződéshez, ahol hibáztam, megnéztem, hogy plusz 3,5 kilométert tettem hozzá. Itt elővettem a kinyomtatott útvonal leírást, és térképet, és innentől ezzel futottam. Levontam ebből is megfelelő következtetést: maradjak a megszokott tájékozódási formánál! Nekem ez a térkép. Ebben vagyok a legbiztosabb, még ha futás közben kényelmetlen is. J

A második ponthoz vezető úton utolértem két futótársat, akik szintén utánam indultak, de a kóválygásom alatt elém kerültek. A csekkolás után indultam fel a kilátóba, amit már lentről megnéztem. Eredeti tervem az volt, hogy ahol lehet, és érdemes elidőzöm egy kicsit, körbenézni, gyönyörködni a tájban. Az egyik pont lett volna a Nagy-Kopaszon található kilátó. Egy fotó és egy kis frissítő és már mentem is tovább. Ennyit az elképzelt pihenőről!


                
Következett egy lejtős rész, ahol annyira belelazultam, hogy egy kanyart sikerült ismét elvétenem. Kiszúrta a szemem a zöld háromszög… Szerencsére időben eszméltem és csak 400 méterrel növeltem a megtett távot. J Szerencsésen megérkeztem Nagykovácsiba, ahol a kék kutat úgy vártam, mint egy messiást. A reggeli párás időből, verőfényes napsütés lett, amiben a kút hideg vize életmentő volt.


A frissítő után irány a Nagy-Szénás. A megtett kilométerek alapján, már fent kellett volna lennem. A fáradtság kezdett eluralkodni rajtam, ami a tempón is érezhető volt. Ezen a szakaszon inkább éreztem magam túrázónak, mint futónak. J A mélypontot akkor értem el, amikor a csúcs előtt megláttam a meredek célegyenest… Itt elég sok cifra gondolat átfutott az agyamon, de valahogy felvonszoltam magam. És milyen jól tettem! Ami fent várt, nehéz szavakkal leírni! 




Körbe csak a hegyek, ciripelnek a tücskök, zümmögnek a bogarak, és csend. Itt az élet egyenlített egy kicsit. Aztán egyből visszahúzott a földre… Remélem, az újnak tűnő cölöpök azért vannak ott, hogy azokra a jelzéseket fessék! Én úgy elkeveredtem már megint! Kóvályogtam ott, mint az a bizonyos a levegőben. Azt se tudtam hol vagyok! Nem találtam a kék, a piros, a hupilila, és más színű jelzést. Aztán valahogy belebotlottam egy kőbe, amiről rám nevetett egy kék csík, és rákerültem a megfelelő útra. Meglett a 3. ellenőrző pont, és még volt szűk egy órám beérni.

Az utolsó néhány kilométer lefelé, már felüdülés volt, ennek legékesebb bizonyítéka, hogy itt futottam a leggyorsabb kilométerem… Solymárra visszaérve a művelődési háznál már várt Perl Gergő a szervezők részéről. A fogadtatás nagyon jól esett, és a szintidő is meglett. Kaptam érmet, és egy aranyos, kézzel készült hűtő mágnest.
               
Kitaláltam, végigmentem, megcsináltam. Hullámhegyek és hullámvölgyek váltották egymást, de megérte. Mindenkinek ajánlom, hogy egyszer fussa végig, megéri. Én már tervezem a 2.0-t!
               

2018. június 18., hétfő

CoffeeRUN BLUE 2018. PÁLYABEJÁRÁS


Szerző: Szabó Csilla


2018.06.09. Országos kéktúra 1. szakasz Írott-kő – Sárvár


Budapestről a Kolosy térről este nyolc órakor indultunk el autóval Írott-kőre, a 2018. évi CoffeeRUN Blue első felének pályabejárására, amely az Országos Kéktúra 1. szakaszát foglalja magában.


Az Országos Kéktúra 1164,1 km hosszú turista útvonal, amely a Vas megyei Írott-kő csúcsán, a kilátó alatti tisztáson kezdődik és a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Hollóházáig tart, Európa első hosszútávú turistaútja.

Éjjel tizenegy óra körül értünk Kőszegre, ahol a sarki kocsmában üdítővel és kávéval melegítettünk be. (rántott húsos zsömle és gumipasi is a terítékre került, de inkább kihagytuk 😂). A kocsmáros ellátott bennünket jó tanácsokkal az útvonalat illetően.

Negyed egy után indultunk el a nagy és sötét erdőben a Hörmann-forrástól Írott-kőre. (A forrás nevét Hörmann Mihály kőszegi várnagyról kapta, akit II. Ferdinánd katonái itt végeztek ki 1621-ben. A forrás nem ivóvíz!!!)



Írott-kő kilátóhoz kb. 40 perc alatt futottunk fel. A párás erdő nyüzsgött az éjjeli rovaroktól, bogaraktól, az kapott a legtöbbet belőlük az arcába, fülébe, aki leghátul futott. Emiatt egy lightos verseny alakult ki közöttünk.


Írott-kő a Kőszegi-hegység és egyben Dunántúl legmagasabb csúcsa, Ausztriában is népszerű turistacélpont. A kilátó előtti táblán található az írott-kői bélyegző. A kilátóból nagyszerű panoráma nyílik Magyarországra és Ausztriára. Csigalépcsőn sétáltunk fel a kilátóba és megcsodáltuk aéjjeli kilátást. Varázslatos csillagos volt az ég és izzó lángként világítottak a települések fényei. Miután nyomtunk egy üzenetet a Galaxisból visszaereszkedtünk a Hörmann-forráshoz és elindultunk Újház-tető felé.



Meredek csúszós úton érkeztünk meg éjjel kettő óra körül az erdő mélyén található Hétvezér-forráshoz, amely a mai osztrák határ mellett, a régi határsávban található. A forrás a honfoglaló hét vezér nevét viseli, vize kitűnő ivóvíz, 10 °C-os hőmérsékletével. Helyi hiedelem, hogy aki mind a hét forrás vizéből iszik, annak teljesül egy kívánsága. A forrás közvetlen szomszédságában asztalokat, padokat állítottak, tűzrakó helyeket alakítottak ki.



Miután pecsételtünk, folytattuk utunkat a Pintér-tetőre, onnan kb. 1 kilométert futottunk és megérkeztünk a Kálvária-hegyre. Éjjel fél három körül járt az idő és megcsodáltuk a város felett tornyosuló Kálvária templomot, amelyet 1729 és 1734 között építettek. A helyi legenda szerint a hívek a kezükben hordtak fel mintegy 70.000 darab téglát a megépítéséhez.



18 km-rel a lábunkban érkeztünk meg Kőszegre a városközpontba, ahol Mari frissítővel várt bennünket. Evés-ivás után megkerestük a Tourinform bejáratánál található kőszegi bélyegzőt közben megcsodáltuk az Óváros főterét. Kőszeg Magyarország egyik legszebb kisvárosa, szinte érintetlenül fennmaradt, középkori hangulatú belvárosával, legendás várával, színvonalas szállásaival és vendéglátóhelyeivel.

Miután elhagytuk a várost, a Kőszegi-erdőben, majd balra térve földúton futottunk. Fél ötkor megérkeztünk egy kis halastóhoz, ahol a béke szigetére találtunk és kellemes békakuruttyolás közepette köszöntöttük a reggelt.



Öt óra körül a Gradics forrásnál járunk, nekem a környezet Shrek mocsarának tűnt.




Mari mosolyogva várt bennünket Tömördön, ahová negyed hat körül érkeztünk meg. Egy kis vörös cica sertepertélt az utcán és nézett nagyokat, ilyen futó jelenségeket, mint amilyenek mi vagyunk, talán még sosem látott. A templom melletti fedett pihenőhelyen megtaláltuk a bélyegzőt. Kb. 33 km-nél jártunk.




A régi országúton folytatjuk pályabejárásunkat a Fenyves-patak völgyén keresztül. Mezőkön vágtuk át magukat az Ablánc-patak előtti földekig. Innen ereszkedve futottunk az Ablánci malomhoz. Mari már várt bennünket, frissítettünk, majd jól befújtuk magunkat kullancs riasztóval, mert a nagy vizes fű a mezőkön lemosta rólunk, amit korábban magunkra fújtunk. Az Ablánci malomcsárda kerítésén találtuk meg a kéktúra bélyegzőjét. Hamarosan a maratoni távnál jártunk
Az országúton futottunk tovább majd felkocogtunk egy kisebb domboldalra, aztán keréknyomokban futottunk egy aluljáróig, ahol kereszteztük a vasutat. Murvás út következett, majd erdei utak és hamarosan elértük Szeleste mezőit. A harmatos vizes fű nyújtotta élmény végigkísérte utunkat az előző napi esőzések következtében. A kék jelzést követve hamarosan megérkezünk Szelestére. Betérünk a Berzsenyi Dániel utcában lévő kocsmába, ahol hideg üdítőt ittunk és bélyegezni is tudtunk. Mari a másik bélyegzőhelyen a Máté Vendéglőnél várt minket. Miután feltankoltunk a Festetics-kastély parkja előtt futottunk el, itt jóval túl voltunk már 50 km-en.

Egy bokorsor jobb oldalán egy kisebb szántóföldön futva az erdőn keresztül elérkeztünk a 88-as főúthoz, balra fordulva a szélén futottunk egy keveset, majd újabb murvás út következett egészen Bögötig. A község határán egy méltóságteljes cica köszöntött bennünket. A Polgármesteri Hivatal épületénél várt minket Mari minden földi jóval.



A bélyegzőt a Hivatal épületének villanyóra szekrényében találtuk.
63 kilométert tudhattunk már magunk mögött. 



Csénye felé vettük az irányt, nagyon szép kertes házak mellett futottunk el. A nap már nagyon tűzött, kezdett nagyon meleg lenni. A műúton futva értük el az út jobb szélén található Újmajori kápolnát, aminek a kerítés faoszlopán található a Csényeújmajor bélyegző. Itt összetalálkoztunk egy túrázó sráccal. Túl voltunk a 70. kilométeren már csak négy-öt kilométer volt hátra. Csényeújmajor épületeit elhagyva balra kanyarodtunk és a Gyöngyös patak gátoldalán combig érő gazban gázoltunk Sárvár felé. Hamarosan megérkeztünk a Nádasdy-várhoz Sárvárra.





…a történet hamarosan folytatódik 








2018. április 18., szerda

BSZM – Bízz, SZeress Mindvégig

Szerző: Bleier-Cseke Lilla


"Vigyél tovább, mint a lábam tudna menni,
Taníts teljes hittel járni, jelenlétedben élni.”
(Hillsong)


Sokáig kerestem a szavakat, hogy írhassak a futásról, a versenyről: a 4 nap csodáról… 

196 km-nyi álomról, reményről, kétségekről. Megannyi örömről, fájdalomról, könnyekről, nevetésekről, barátságokról, megtalált válaszokról és megszülető kérdésekről. 
Vártam, hogy utolérjen a lelkem, hogy megérkezzem, és végre érezzem, valami olyan történt, ami eddig még sosem, és tudom, ilyen élményben már sosem lesz részem többet.

4 nap – 4 út, 4 elindulás és 4 megérkezés. 
16 óra 16 perc… Ennyi időm volt, és elég volt. 




Arra biztosan, hogy legyenek felismeréseim, és átértékelhessem az életem sok szeletét, akár futással, családdal, csapattal, barátságokkal, alázattal, kitartással, talán önmagával az élettel és annyi minden mással kapcsolatban.

Ennyi időt kaptam, ajándékba, mert az volt minden perce, minden egyes km-e!  Még sokáig fogok arra gondolni, milyen úgy futni, amikor vannak olyan ritka, különleges pillanatok, amikor tényleg egységben vagyok önmagammal, Istennel, a természettel. Hiszen ezért szeretem a legjobban a futást, ezekért a pillanatokért, ezért az érzésért. 

Ahogy felnézek, látom a kék eget, az előttem kanyargó utat, oldalt a Balatont.... 
Fölöttem és a távolban a nagy kékség, a hullámokat fodrozza a szél és aranyló napsugarakkal táncol, ahogy fejemben a gondolatok, s egyszer csak elcsitulnak, a lelkemben csönd lesz és béke. Nem érzem már a lábam, nem érzem az éhséget, nem hallok mást, csak madarak éneke szűrődik át halkan valahonnan távolról, de ez valami más, talán nem is földi dallam.   

Kívánom, hogy mások is tapasztalhassák meg ezt az élményt, amikor semmi más nincs, csak a táv, te és a futás. És akkor rájössz, milyen aprócska is vagy, és abban a pillanatban egyszer csak könnyű lesz minden, mert elengeded, amihez ragaszkodtál, nem cipeled, leteszed és mész tovább, mindent hátrahagyva, előre tekintve… 
És tudod, a helyeden vagy, akárhol is tartasz. Lehet, hogy vannak fájdalmas, testet-lelket próbáló pillanatok, de ezekért az apró csodákért megéri…

Minden nap új élmény, egy újabb rácsodálkozás és megtapasztalás: 
ahogy a pályán megszületik valami új, és egyre csak kérdezem, ez valóban én vagyok?




Hosszú hónapokon keresztül tervezgettem, készültem, csapattal, egyedül. Néha elvesztettem, majd megtaláltam a motivációt, néha nem értettem, miért is csinálom, mire való ez az egész. 
A készülés megedzett, hogy mennyire, nem tudom, testileg-lelkileg is erősödtem talán, de úgy éreztem, ez nem elég. Kell valami más, valami nemesebb, valami, ami túlmutat rajtam. Ezért kerestem célokat, minden napra egyet: miért, kiért is futok majd… 

De a nagy szervező, aki onnan fentről igazgatja a (futó)lépteinket, valami mást gondolt ki és kaptam tőle egy olyan vállalást, ami végül mindent felülírt. Ezért újrarendeztem, újra terveztem, és már nem volt más gondolatom: bármi történik, csak egy célom legyen: nem feladni! 

Mindegy, kiért, miért teszem meg minden nap az első km-t, menjek végig, küzdjek, ha kell, és úgy érjek célt, hogy elmondhassam, „nem adtam fel”. Máshogy nem is tudtam volna végigcsinálni. És egyedül, mások nélkül sem.

Ezúton köszönöm edzőnek, Márton Attilának, aki hosszú hónapok alatt felkészített és mellettem volt. Aki töretlenül bízik bennem, amikor magam sem hiszem, hogy képes vagyok akár még egy métert is megtenni. 




Köszönöm csapattársaimnak a szervezést és az odafigyelést, a frissítést és biztatást. Köszönöm, hogy ott voltatok, segítettetek, és nem csak versenyeken, edzéseken, hanem azon kívül is számíthatok rátok 💖.  




Köszönöm családomnak és barátaimnak, hogy elfogadják, sokszor nem vagyok jelen és messze vagyok, tudom, távol tőletek, de akkor is szeretlek Titeket 💚😊 

Hálás vagyok futótársaimnak, akik mindig lelkesítenek, drukkolnak, Marton-Mlecsenkov Évának a szívhez szóló, megható üzeneteket és a CoffeRunnereknek, RunTotthusis csapatnak, ismerősöknek és ismeretleneknek a szurkolást, bátorítást. 
És még sorolhatnám, kinek és miért vagyok hálás, de remélem, tudjátok, ebben a 4 napban nagyon sokan benne vagytok, ez a 196 km a tiétek is. Ezúton gratulálok mindenkinek, aki részt vett ezen a csodás versenyen, remélem, másoknak is legalább akkora élmény volt, mint nekem.

4 nap – 4 nap csoda. 
Megéltem, átéltem, ebből fogok táplálkozni még nagyon sokáig, ez örök élmény.

Nekem a BSZM – Bízz, szeress mindvégig.





Az idézetet ebben a dalban található:


„Meghívtál, hogy vízre lépjek, hol nélküled elsüllyedek.
Ebben megtalállak téged, a mélységben megtart hitem!
Nagy neved hívom én és felnézek a vizek fölé:
Ott látlak én.
A lelkem benned megpihen. Enyém vagy és én tied.
A mélységnél nagyobb kegyelmed, mely elvezet és tart engem.
Ha elbuknék és nagyon félnék, Te nem hagysz el és nem inogsz meg.
Lélek add, hogy benned teljesen megbízzak,
A vízn bátran veled járjak, hogy bárhová hívsz, menjek.
Vigyél tovább, mint a lábam tudna menni,
Taníts teljes hittel járni, jelenlétedben élni.”