CoffeeRUN - Szintet viszünk az életedbe!

Gondolatok a Margit szigeti futókörről A bejegyzés ötletét egy múlt heti Index cikk  adta, melyben arról számolnak be, hogy az éppen felújított és átadott Margit szigeti futókör kivitelezése gondatlan volt és még sok-sok millió forintot terveznek a helyreállítására költeni. Gyakorlatilag mindenkinek van véleménye, aki valaha futott már a pályán. Én ott kezdtem el futni, az első szigetkör emléke ugyan nem örök, de az igen, amikor 30 perc alatt teljesítettem miközben nemzeti hősnek éreztem magam. Nem volt eszembe, hogy kimozduljak a megszokott és bejáratott Szigetről. Most is gyakran kijárok, és néha megpróbálok a külső körön futni, de túl sok már a zavaró tényező. A problémák, amikről mindenki tud, és amiknek a javítására most újabb hónapok telnek el. Azon kívül hogy bosszankodok a döntéshozók, tervezők inkompetenciáján nem sok mindent tehetek. Vagyis igen. Választom az erdőt és a hegyet. Ahogy ezt ma reggel is tettem. Nem csalódtam, minden egyes alkalommal megállapítom, hog

Szerző: CoffeeRUN Momma A múlt szombaton megrendezésre kerül sárvári ultrafutó kupán az a megtiszteltetés ért, hogy az egyik nagyon jó barátom első 6 órás versenyén segédkezhettem. Hárman indultunk útnak kora reggel. Mindhárman az óbudai Élményfutárok csapatában futunk, és úgy gondolom, hogy egy különleges, bizalmi kapcsolat van köztünk. Tomi volt a főszereplője a napnak, Mi ketten Csokival pedig háttér országot biztosítottuk számára. Esküszöm jobban izgultam most, mint a saját versenyeim előtt szoktam. Szerettem volna, hogy minden a lehető leggördülékenyebben menjen és a Tominak ne legyen semmire gondja. Mindent a kezébe adjunk, kitaláljuk, hogy mi a legjobb neki, gyorsan megoldjuk az esetleges felmerülő problémákat. Amikor odaértünk,már akkor elég meleg volt és a napnál is világosabb volt, hogy komoly nehézségeket okozhat ez a hirtelen hőmérséklet emelkedés. Megtörtént a rajtcsomag átvétele, rajtszám, chip a helyére került, és vártuk a rajtot. 10 órakor

Első alkalommal rendezték meg Székesfehérváron a CEP félmaraton t. Három féle táv közül lehetett választani: 7km, 14km, 21km. A helyzetet az is megkönnyítette, hogy egy 7 kilométeres kört jelöltek ki a városban. Annak ellenére, hogy háromszor futottam rajta végig, nem volt unalmas, sőt megnyugtatott annak ismerete, hogy mi következik. A nevezéshez egy véletlen szerencse révén jutottam, mert az előző napi 30 kilis pályabejárás után kerékpározást terveztem. De a Footour stand miatt egyébként is lementem, és jött az ajándék rajtszám, akkor meg miért is ne legyen egy edzőverseny. A cél az volt, hogy a három kört fokozóra fussam meg (32:30, 32:50, 32:40 lett) és hogy nem meghalós, de azért öt perc alatti ezreket produkáljak. Ez össze is jött, 1:38 lett a vége. A verseny egyébként elnyerte tetszésemet. Az apró kellemetlenségre (hihetetlen hosszú sor a női mosdók előtt) biztos megoldást adnak jövőre. A pályán két frissítőpont is volt, ami jól jött a hirtelen beköszöntött melegben. V

Ultra Trail Hungary 52 terepfutóverseny pályabejárása 2015. április 25-e, szombatra szerveztünk egy pályabejárós hosszabb terepfutást. Egy hónap múlva UTH, így aktuális volt, hogy az útvonalat a Pilisbe rajzoljuk meg. A táv egy kilométer híján 30 lett (29km, 980 D+), és 80 százalékban fedte az UTH 52 útját. Jó futóidő volt, bár a napsütés szokatlan volt. A Kő-hegyre felfelé jól sütötte is a hátunkat a nap. A hosszú esőmentes heteknek köszönhetően a talaj száraz volt, és a néhány patakátkelés is nagyon könnyedén ment. Útközben élveztük a Lajos-forrás vizét, és csak úgy teltek a kilométerek kisebb bevárásokkal, szusszanásokkal. Pilisszentlászlótól a hivatalos útvonaltól eltértünk és átfutottunk Pap-rétre. Sok helyen farakásokkal találkoztunk, amelyek jó témát adtak a fotózáshoz. Pap-réttől mondhatni felfutottunk a Vörös-kőig, ahol meglepően sok turista csodálta a kilátást. Onnan gyakorlatilag 8 kilométer lefelé várt ránk, ami csak úgy pörgött a lábunk alatt.  Élvezetes

Idén rendezték meg először a Mátrabérc trail kistesóját a Muzsla trailt. Az amatőr terepfutó számára emészthetőbb táv és szint tartozott a Muzslához, de azért még mindig combos. Az  UTH 52 felkészítő versenyének szántam, a nevezést nem is kapkodtam el. A rákészülést azonban már hét elején megkezdtem és egyre izgatottabben vártam a szombatot. A verseny hamar lement, bár bosszantott, hogy nem sikerült 3 óra alá behoznom (27km, 1130 D+; 3:05), de legalább lesz cél jövőre! Annak ellenére, hogy több mint 120-an indultunk el a rövid távon, a tizedik kilométertől egyedül futottam. Elvétve előfordult, hogy beértem valakit és együtt haladtunk néhány száz métert, de jóval jellemzőbb volt az az állapot, hogy se előttem se mögöttem senki. Jó volt a kedvem és szívesen csacsogtam volna valakivel, illetve nem ártott volna, ha valaki nyulaz nekem és tudok tartani egy jobb tempót, illetve a lefeléken mutatja az utat. De így sem volt rossz. Közben sokat gondoltam a CoffeeRUN-os futótársaimra,