2015. április 29., szerda

Margitszigeti futókör

Gondolatok a Margit szigeti futókörről

A bejegyzés ötletét egy múlt heti Index cikk adta, melyben arról számolnak be, hogy az éppen felújított és átadott Margit szigeti futókör kivitelezése gondatlan volt és még sok-sok millió forintot terveznek a helyreállítására költeni.
Gyakorlatilag mindenkinek van véleménye, aki valaha futott már a pályán. Én ott kezdtem el futni, az első szigetkör emléke ugyan nem örök, de az igen, amikor 30 perc alatt teljesítettem miközben nemzeti hősnek éreztem magam. Nem volt eszembe, hogy kimozduljak a megszokott és bejáratott Szigetről.
Most is gyakran kijárok, és néha megpróbálok a külső körön futni, de túl sok már a zavaró tényező. A problémák, amikről mindenki tud, és amiknek a javítására most újabb hónapok telnek el.
Azon kívül hogy bosszankodok a döntéshozók, tervezők inkompetenciáján nem sok mindent tehetek. Vagyis igen. Választom az erdőt és a hegyet. Ahogy ezt ma reggel is tettem.
Nem csalódtam, minden egyes alkalommal megállapítom, hogy ez a legjobb napindítás.
Pénteken tapasztald meg ezt velünk Te is: CoffeeRUN #18





2015. április 28., kedd

A frissítőasztal másik oldalán…

Szerző: CoffeeRUN Momma

A múlt szombaton megrendezésre kerül sárvári ultrafutó kupán az a megtiszteltetés ért, hogy az egyik nagyon jó barátom első 6 órás versenyén segédkezhettem.
Hárman indultunk útnak kora reggel. Mindhárman az óbudai Élményfutárok csapatában futunk, és úgy gondolom, hogy egy különleges, bizalmi kapcsolat van köztünk.
Tomi volt a főszereplője a napnak, Mi ketten Csokival pedig háttér országot biztosítottuk számára.




Esküszöm jobban izgultam most, mint a saját versenyeim előtt szoktam.
Szerettem volna, hogy minden a lehető leggördülékenyebben menjen és a Tominak ne legyen semmire gondja.
Mindent a kezébe adjunk, kitaláljuk, hogy mi a legjobb neki, gyorsan megoldjuk az esetleges felmerülő problémákat.
Amikor odaértünk,már akkor elég meleg volt és a napnál is világosabb volt, hogy komoly nehézségeket okozhat ez a hirtelen hőmérséklet emelkedés.
Megtörtént a rajtcsomag átvétele, rajtszám, chip a helyére került, és vártuk a rajtot.
10 órakor elindult a „körmenet”, és ahogy megtették az első kört,  talán a rajt előtti feszültség is lemaradt valahol félúton….mindenki tette a dolgát.
Tomi futott, mi meg vártuk, hogy mikor jön el a mi időnk és mikor kezdődik el a műszakunk.
Előre leegyeztettük a menetrendet, hogy mikor jön a gél, az iso és az egyéb nyalánkságok.
Tomi nagyon fegyelmezetten rótta a köröket, pedig egy visszatérő sérülés is beárnyékolta az ultrapremierjét.
30-35 km magasságában érkezett az első holtpontjához, ami körülbelül 10 km-en keresztül nem hagyta rendesen érvényesülni.

Vannak olyan pillanatok, szakaszok a hosszú futásokon, amiken nem segít a gél, vagy bármi más külső segítség…olyankor csak Te vagy és a megoldásra váró fájdalom/fáradtság.

Sajnos a Tominál a sérülése miatt túl hamar jött el ez a küzdős rész.
Mindannyian ettől féltünk szerintem, de hangosan egyikünk sem merte kimondani.
A fájdalmak ellenére példamutatóan futotta végig a 6 órát, és nagyon büszkék vagyunk Rá.
Átesett a tűzkeresztségen, és úgy gondolom, hogy belátható időn belül újra pályára lép majd, egy hasonló típusú versenyen.

Most először tapasztalhattam meg, hogy milyen a pálya szélén állni, és aggódni egy másik emberért, aki számít ránk, és valamilyen szinten ránk van utalva.
Körről körre próbáltam leolvasni az arcáról, a gesztusairól és a mozgásáról, hogy hogyan érezheti magát.
Szavak nélkül is tudnunk kell, hogy mennyire fáradt.
Tomival nem volt könnyű dolgunk az elején, mert amint közeledett hozzánk, egyből vigyorgott, vagy legalábbis ellazította az arcizmait, és próbálta nem mutatni a fáradtságát.
Akkor jöttem rá, hogy nem minden arany , ami fénylik, amikor egy pár méterrel arrébb álltam meg , és úgy futott el mellettem, hogy szinte észre sem vett, mert nem számított rá, hogy ott vagyok.
Lehullott az álarc. Az arca minden vonása és rezdülése arról árulkodott, hogy nincs jól. Küzd a meleggel, küzd a rendetlenkedő izmaival, küzd az egyre erősödő émelygéssel.

Szerintem nagyon fontos a versenyző és a segítője közötti őszinte párbeszéd megléte.

Innentől kezdve már vele futottunk, elkezdett kinyílni felénk, és így hatékonyan tudtuk orvosolni problémáit: az émelygést, a só veszteséget, dehidratáltságot.
Sajnos a sérülésével nem tudtunk mit kezdeni, ez az Ő keresztje volt.
Habár, ha tehettük volna, akkor lecsatoltuk volna a lábunkat és kölcsönadtuk volna neki., de sajnos a tudomány jelenlegi állása szerint erre nincs lehetőség, így erre nem kerülhetett sor.

Azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon komoly munka van a frissítésben.
Folyamatos készenlétben kell lenni, lankadatlan figyelemmel követni kell a támogatott személy mozgását, mozdulatait. Ez bizony fárasztó feladat.

Hatalmas tisztelet és köszönet  mindazoknak, akik bontják a gélünket, kitöltik a vizünket, keverik az isonkat, csendben elviselik, ha hisztisek vagyunk , és  a kezünkbe adják mindazt, amire szükségünk van, anélkül, hogy kimondtuk volna.

Köszönöm Tominak a bizalmat, és a lehetőséget, hogy egy másik szemszögből is betekintést nyerhettem a versenyek világába !


2015. április 27., hétfő

CEP félmaraton

Első alkalommal rendezték meg Székesfehérváron a CEP félmaratont. Három féle táv közül lehetett választani: 7km, 14km, 21km. A helyzetet az is megkönnyítette, hogy egy 7 kilométeres kört jelöltek ki a városban.
Annak ellenére, hogy háromszor futottam rajta végig, nem volt unalmas, sőt megnyugtatott annak ismerete, hogy mi következik.
A nevezéshez egy véletlen szerencse révén jutottam, mert az előző napi 30 kilis pályabejárás után kerékpározást terveztem. De a Footour stand miatt egyébként is lementem, és jött az ajándék rajtszám, akkor meg miért is ne legyen egy edzőverseny. A cél az volt, hogy a három kört fokozóra fussam meg (32:30, 32:50, 32:40 lett) és hogy nem meghalós, de azért öt perc alatti ezreket produkáljak. Ez össze is jött, 1:38 lett a vége.
A verseny egyébként elnyerte tetszésemet. Az apró kellemetlenségre (hihetetlen hosszú sor a női mosdók előtt) biztos megoldást adnak jövőre. A pályán két frissítőpont is volt, ami jól jött a hirtelen beköszöntött melegben. Végig profin lezárt utakon futottunk és a helyiek nagyon kedvesen szurkoltak mindenkinek. A verseny utáni tészta hibátlan volt, de nem szabad szavak nélkül hagyni az ingyenes masszázst, amire alig kellett várni, és nagyon jól esett.
Az eredményehirdetésen nagyon örültem, mert két kedves ismerősöm is dobogóra állt, kaptak szuper CEP termékeket.

Café Latte #3

Ultra Trail Hungary 52 terepfutóverseny pályabejárása


2015. április 25-e, szombatra szerveztünk egy pályabejárós hosszabb terepfutást. Egy hónap múlva UTH, így aktuális volt, hogy az útvonalat a Pilisbe rajzoljuk meg. A táv egy kilométer híján 30 lett (29km, 980 D+), és 80 százalékban fedte az UTH 52 útját.
Jó futóidő volt, bár a napsütés szokatlan volt. A Kő-hegyre felfelé jól sütötte is a hátunkat a nap.
A hosszú esőmentes heteknek köszönhetően a talaj száraz volt, és a néhány patakátkelés is nagyon könnyedén ment. Útközben élveztük a Lajos-forrás vizét, és csak úgy teltek a kilométerek kisebb bevárásokkal, szusszanásokkal. Pilisszentlászlótól a hivatalos útvonaltól eltértünk és átfutottunk Pap-rétre. Sok helyen farakásokkal találkoztunk, amelyek jó témát adtak a fotózáshoz. Pap-réttől mondhatni felfutottunk a Vörös-kőig, ahol meglepően sok turista csodálta a kilátást. Onnan gyakorlatilag 8 kilométer lefelé várt ránk, ami csak úgy pörgött a lábunk alatt. 
Élvezetes pálya és sok lehetőség van a versenyben. 

 





2015. április 22., szerda

Muzsla Trail

Idén rendezték meg először a Mátrabérc trail kistesóját a Muzsla trailt. Az amatőr terepfutó számára emészthetőbb táv és szint tartozott a Muzslához, de azért még mindig combos.
Az UTH 52 felkészítő versenyének szántam, a nevezést nem is kapkodtam el. A rákészülést azonban már hét elején megkezdtem és egyre izgatottabben vártam a szombatot.
A verseny hamar lement, bár bosszantott, hogy nem sikerült 3 óra alá behoznom (27km, 1130 D+; 3:05), de legalább lesz cél jövőre!
Annak ellenére, hogy több mint 120-an indultunk el a rövid távon, a tizedik kilométertől egyedül futottam. Elvétve előfordult, hogy beértem valakit és együtt haladtunk néhány száz métert, de jóval jellemzőbb volt az az állapot, hogy se előttem se mögöttem senki. Jó volt a kedvem és szívesen csacsogtam volna valakivel, illetve nem ártott volna, ha valaki nyulaz nekem és tudok tartani egy jobb tempót, illetve a lefeléken mutatja az utat. De így sem volt rossz. Közben sokat gondoltam a CoffeeRUN-os futótársaimra, úgyhogy bár egyedül futottam, de nem magányosan :)
Az első 5 kilométertől a második helyen futottam, a cél az volt, hogy behozzam az első lányt vagy megőrizzem a második helyet, illetve megtartsam a távolságot a harmadik lánytól. Jó lett volna, ha verseny közben kapok infót a helyzetről, de csak egy ellenőrzőpont volt és útközben sem volt staff.
Az erdő és a kilátás nagyon szép volt, jó lett volna megállni és nézelődni, mert nem gyakran jutok el a Mátrába.

A verseny konklúziója:
Ha a Hármashatár-hegy egy 25 méteres fedett úszómedence, akkor a Mátra a viharos nyílt víz.


Nomád utalványnak nagyon örülök. Persze jó a részvétel, de engem eléggé motiválnak a tárgynyeremények.