A futás és Én - Tóth Bianka története
![Kép](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwz9bsV6cJzuy7czjmrXlpwnSk7TykcNB8htV6dNqpy1MsLzuYq1sI8RkxcyDZMM5BI-913QeM4ffbYwc_p7TelRqLzjzvG2zwV-3pimNtyPxkqPgNsYrp89KzKgSZbjNZZzqbu2uxiZ0/s640/mont+be%25CC%2581anc+cr.jpeg)
Szerző: Tóth Bianka Sok futó sztorija kezdődik úgy, hogy mindig is utáltam futni. Én szerettem volna futni csak nem tudtam. Bárhogy próbálkoztam, valahogy mindig a suli körök jutottak eszembe és ahogy akkor sem, később sem kaptam levegőt. Gyerekkoromban sokat betegeskedtem, előfordult, hogy egy évben kétszer is volt tüdőgyulladásom, emiatt hegek maradtak a tüdőmön. Szóval először is meg kellett tanulnom rendesen lélegezni. Na de kezdjük az elején. 2017 egy elég kemény év volt számomra. Elveszítettem anyukámat, tüdőrákban. Ezzel egy időben nagymamánál is tüdőrákot diagnosztizáltak. A gyász mellett erősnek kellett maradni, hogy támogassam nagymamámat és kellett valami kapaszkodó. Rátaláltam az astanga jógára. Közel két éven keresztül keltem reggel 5-kor, csaptam a hónom alá a matracomat és indultam el a jógastúdióba. Több célom volt. Az egyik, hogy a spirituális részét kihasználva, “kapcsolatban” legyek anyával, a légzésgyakorlással fejlesszem a tüdőm kapac