CoffeeRUN - Szintet viszünk az életedbe!

Szerző: Aradi Adrián Kernavė-Vilnius trail-marathon - 42,1 km, 866 m szint 04:41:03mp 17. hely Kicsit nehéz összefoglalni mindazt, ami szombaton lezajlott. Valahogy nem így képzeltem el. Egyfelől örülök, hiszen túléltem egy maratont (az elmúlt 6 év számtalan versenye közül ez a második, amelyikre nem akaródzik kimondanom a 'teljesítés'-t), ráadásul terepen. Két éve simán hülyének néztem bárkit, aki engem bármilyen futásra invitált, a maraton meg csak tavaly második felében kezdett el lebegni a szemem előtt, igen távoli célként. De jött két Skyrun és rájöttem, hogy még ha nem is élvezem, hülyeségnek jópofa, így hát el kell kezdeni futni. De hogy? Hol? Otthon volt egy 5 km-s "kör", amire kimentem kb. 3x a Skyrun előtt és ennyi.   Aztán teljesen véletlenül rátaláltam a CoffeeRUN -ra.  Nézem, péntek reggel 6.00, Kolosy tér, 1,5 óra kínzás terepen. "Na ez még jó is lehet!" Addigra már letoltam egy szezont a Coffee Ride keretei

Szerző: Szabó Csillu Ultra Trail Hungary  112 km / 4200 m+ 2017.06.03-04. Drága családomnak köszönhetően a nagy esemény előtt jó néhány órát aludhattam és egész napra biztosítva volt a pihenésem. Köszönöm Zolimnak  💙. Mommát idézve:  „ Eljött a hihetetlen utazás napja, a nagy kaland, amelynek kezdetén t e semmit nem látsz, de téged minden erdőlakó érdeklődve szemlél. Éjjel a fejlámpa fénye ugyan b eszűkíti a látóteret, de cserébe az erdő neszei rendkívüli módon felerősödnek. Az erdő állatai már bekészítették a popcornt és minden jegy elkelt a Pilis moziban. Páholyból fogják végignézni az UTH-show-t. Aki bénázni fog, azt tuti megdobálják kukoricával!”   Az esti készülődésemhez nagyon vidám és oldott hangulatot teremtett. Köszönöm és imádlak Évi azaz Momma 💛. Kilenc órára jött értem Momma Kőbányára, nagyon kellemes meglepetést tartogatva számomra. Zitát hozta szurkolni és lelkemet erősíteni, jó volt látni és hallani, hihetetlen nyugalmat sugárzott felém 💚.  Né

Szerző: Száva Kinga "Hotter than hell"  - “dúdolom” magamban. Azon filózom, hogy ez legyen mégis a címe a Strava bejegyzésnek erről a versenyről, miközben próbálok nem elájulni, vagy hányni a visegrádi frissítő után a kaptatón felfelé. Végül is vannak “normális” gondolataim, nyugtázom magamban. Pánczél Viki megmondta, készülj, nyílt szakasz, kaptató, rossz lesz, vigyél vizet. Az! Szerencsére előzöm csigalassúsággal, gyalogosan a potyatúrázókat, akik a jó idő miatt úgy gondolták, hogy felfedezik a magyar pilisi szépségeket (huszonhatezer másik lelkes pesti lakossal …). Túl uncsi megint számcímet adni egy futásnak, ráadásul köze sincs ahhoz, amit épp átélek.  Hogy magyarázod el mégis, hogy 10k-nál már ráz a hideg a melegtől, mert a tested utál?  Még jó, hogy megbeszéltük az élményeket Édesanyám, mert most kéne, hogy leülj. :) Fáj. Egyre jobban fáj, de úgy lassan mindenem. Az, hogy a combom egy merő vasbeton már az első km-től nem meglepő. Előző nap