2016. október 10., hétfő

Emelt fővel

Szerző: Tarján Dénes


        1997-ben futottam az első maratont, egész jó idővel, 3 óra 35 körül. Tetszett, úgyhogy a következő években még egy csomót futottam, évente kettőt is. A teljesítménytúrák jó alapkondíciót adtak (voltam 130-ason is, 6 km/h-s átlaggal teljesítve), így 2001-ben sikerült egy 3:10-es eredményt is összehozni. Persze bután, elszaladva az első felét 1:28-cal, de még így is úgy maradt meg az emlékeimben, hogy nem volt maratoni fal, csak egy kis lassulás. Az érzések be tudják ám csapni az embert. Ekkor még nem fogtam föl, hogy mennyi kilométert kell beletenni egy igazán jó maratoni futásba. Egy papíros naplóba írtam a futásokat, ha jól emlékszem, 260 km-t hoztam össze januártól áprilisig, ami, valljuk be, nem nagy szám. Egy-két kósza maratonom volt még, hasonló felkészültséggel, de aztán jött életem szerelme, nekiálltunk építkezni, gyerekeket nevelni, és volt, hogy hónapokig nem futottam. Egy párszor összeszedtem magam, és összehoztam egy-egy maratont, de ezek se voltak erősek, 3:30-3:40 körül, rendszerint megborulva beállt combokkal 30 után. Kevés volt az edzéskilométer, kevés az alvás, és még ennyit is nehéz volt kiszakítani a nem létező szabadidőmből. 


Aztán jött egy ún. "5 döntés tréning", ahol többek között a föltöltődés fontosságára hívták föl a figyelmet. Ez telibe talált, és beazonosítottam, hogy bizony én a futásból tudok föltöltődni, ez az egyetlen reményem. Kitűztem magamnak heti egy futást, hogy ennyivel tartozom magamnak. Ez néha csak 6 km volt, néha 10, de még az is nehezen. Be voltam rozsdásodva. Közeledett a 40. születésnapom, és eszembe jutott, hogy szerettem volna az életben egyszer 3 óra alatti maratont futni. Mikor, ha nem most? Később már nem nagyon lesz rá esély. 


Így született meg a terv: 2015-re összehozok egy valamilyen maratont, aztán annak tapasztalatain 2016-ban megtámadom az álomhatárt. 

A 2015-ös a már ismert módon zajlott, 25-ig ment, utána nagyon nem. 
Pedig futkostam 30+ km-eket... talán kétszer is. :) 
De a nyár elejéig csak heti 1-2 futás, azok is csak 10 km körül. 

Heti 50-60 kilométer kellene? Nem akartam elhinni. 
De megkérdeztem Bálintot is, mi a trükkje, hogy 30 után se lankadt. 
Mondta, hogy CoffeeRUN. :)  




Olvastam "galagyuri" írását a 3 órás maratonról, ez lett a fő ihletőm. http://edzesonline.hu/blogview.php?blog_id=3545  Télen, tavasszal még csak alapozás, heti 2 futás, 30-40 km. Szépen erősödtem, egy kicsit gyorsultam is. Aztán májustól 60-70-re föltornászva, amit csak a szoros időrendembe be tudok illeszteni. Közlekedés helyett. Autót bennhagyom, futás haza, reggel futás munkába. Ha szervizbe vittem az autót, onnan is futva. A hétvége a családé, így hétvégi hosszú futás kizárva. Marad a hajnali futás, indulás otthonról 6-kor, 30 km után érkezés munkába fél 9-re. Sokszor eléhezve érkeztem be. De az alap szépen erősödött. Valamennyit gyorsultam is, de a 3 órás tempótól még nagyon messze. Aztán augusztus környékén kezdett jobban menni. Már nem volt nehéz 20 km után is a 4:30-as tempó. 

Reménykedtem. Kalkulátorokat olvastam. 3 órás maratonhoz 38:40-es 10km-t kellene futni. Vagy 1:25-ös félmaratont. Tesztfutásokat csináltam. 10k 42:05. Félmaraton 1:35. Érzem, hogy ez nagyon messze van, el kell engednem. Még egy ilyen fölkészülést biztos nem csinálok végig, rengeteg idő és energia. De most még egyszer a csúcson szeretnék lenni. Akkor legyen ez életem legjobbja. 3:10 vagy jobb. 

Közben futások a gyerekekkel. Berci fiam 10 kilométert szeretne. Próbálunk neki váltócsapatot szervezni. Akár családilag is összehozhatnánk. De borzalmas pénz, és nehéz logisztika, hiszen én futok tovább, nem tudok gyerekeket fuvarozni. Nem baj, akkor futja a 10 km-t. Edzés velük is. Az utolsó hetekben már nem izgulok. Már tudom, hogy ez egy jó búcsúfutás lesz. Az eredmény meg legyen olyan, amit ki bírok csavarni magamból. Edzésterv betartva. Péntek reggel azért csak elmegyek a CoffeeRUNra, csökkentett módban, csak Fenyőgyöngyétől. Érzem, hogy erős vagyok, menni fog. Péntek este még vendégség, pedig már aludnék. Sebaj, már eldöntöttem, hogy nincs nagy tét, lesz ami lesz. Csak bírjam emelt fővel végig, Dr. Marco nyomán (https://feelrace.com/fr.pl?th=_Marco&cd=0) enyhén gyorsuló tempóban (negatív split). Az utolsó hosszabb futásoknál már erre készülök fejben. A 10k-t is úgy futom, hogy a második felét nyomom erősebben. Érzem, hogy a lábaimat a fájdalom ellenére is bírom gyorsabban szedni. Ez hasznos lesz majd az utolsó 10k-n. 

Szombaton lefekszem időben. Közben igyekszem enni rendesen, szénhidrátot, banánt, gyümölcsjoghurtot, amit csak bírok. Vasárnap átlagos pihentséggel kelek, lehetne jobb, de legalább nem vagyok kómás. Próbálok sokat reggelizni, menet közben úgyse nagyon szoktam bírni enni. Stratégia megvan, óvatos rajt, óvatos első 28, aztán lassan fokozni a tempót, hogy bírjam végig. Eldördül a rajt, 4:30-cal indulok, kocogásnak érzem. De tartom magam. Az 1-es zóna nagyon szépen indul, semmi tolongás, semmi totyogás, csak egy kicsi helyezkedés. Szépen vonul a nép, nézem a többieket, próbálom memorizálni a futótársakat. Bogár Jani fut mellettem. Aztán eltűnik, én tartom a 4:30-ast, nem szaladok el. Váltópont, leadom a stafétaszámot, megyek tovább. 25-ig teljesen eseménytelenül megyek. A frissítőnél mindig iso-t iszom. Néha banánt. De még tele a hasam. Aztán lassan kezdem érezni, hogy már nem olyan könnyű a lábam. Kezdek ritmust váltani. De még óvatosan, a 10k-s ritmus még korai. Bálint integet, ő már 28-on is túl van, én meg még csak 26-nál. Átmegyünk a Szabadság-hídon. Próbálok lassan ritmust váltani, de a lábam mintha nem akarná. 4:35, nem akaródzik gyorsabban menni. Aztán 32 körül valahogy beindul a negyedik fokozat. Már az erős 10k-s ritmusomat zakatolom, erőből tolom. 4:20-ak mennek. Így talán meglesz a rekord! Megelőzök egy csomó embert. Bogár Jani mellett is elmegyek. Jön a kedvencem, a kólás frissítő. Aztán tovább. Vincze Zsófit is látom, próbálok beszélgetni, de nagyon nincs jókedve. Őt is megelőzöm, még mindig bírom. Beérünk a ligetbe, 40-ig kitart az erős tempó. Ott egy kicsit kifogyni látszik, a hasam is üres már, 4:40-nel megyek. Próbálom fokozni, de már nem megy. Sebaj, sose voltam még ilyen gyors a második felében! Nincs végesprint, arra már nem maradt. Meglátom az órát, 3:11:25 körül futok át a célvonalon. A végén egy kicsi hiányzott a rekordhoz. De már nem számít. 

Ilyen jól megfutott maratonom még sose volt, 
ennyire emelt fővel még sose teljesítettem. 

Megtérült a befektetés, még egyszer a csúcson lehettem. Április óta 1400 km futás kellett ehhez. Berci fiam közben futott egy 52:29-et a 10k-n. Kis szomorúság, hogy elkelt volna a segítség neki, ő totyogott a tömegben az elején. Jövőre vele futok! 

Ezzel én most lenyugodtam, leállhatok a versenyzéssel. Ideje úgy futnom, hogy kevés befektetéssel is sokat kapjak belőle. Ideje az életem egyéb területeire koncentrálnom. 

Ehhez a futás jó erőt ad!