CoffeeRUN - Szintet viszünk az életedbe!

Szerző: Szász Irma Valójában fogalmam sincs mi az igazi oka, hogy futni kezdtem, viszont azt tudom, hogy miért nem hagytam abba! Nem voltam sem depressziós, sem elégedetlen magammal, unalmas perceim sem voltak, így kimerem jelenteni, hogy pusztán a mozgás, a szabadság, a társaság és a teljesítés mámoráért kezdtem művelni. Ezért ez sajnos nem egy tipikus sikersztori, bocsi.😀  (szerk.: szerintem nagyon is az!) A mozgás nem a futással kezdődött. Először a kerékpárral kötöttem mélyebb barátságot, miután Arnold barátom, aki már régóta biciklizett előállt a Balaton-kör tervével...Pfffuuu… rettenet volt, mert semmilyen állóképességgel nem rendelkeztem, viszont a távolság leküzdése hozta meg a varázslatot.  Kerékpáros barátokkal kimentem néha kocogni a szigetre, aminek nem nagyon volt még sportértéke, és rendszertelen is volt. Leginkább a társaság  miatt húztam futócipőt. Időközben megismertem Zoránt a hegyikerékpár versenyek világából, akivel sokáig nem...

Terepfutás hajnalban Munka előtt Évivel és néhány barátunkkal felmentünk a Hármashatár-hegyre futni. Ebben még nincs semmi különös, mert gyakran járunk együtt terepfutni. Szokásos hajnali futásnak indult, de az erdő egyre jobban elvarázsolt bennünket. Jelzetlen vadregényes ösvényekre tévedtünk, izgatottan fedeztük fel az utat és tippelgettük hová vezet. Felfutottunk az Újlaki tetőre, ahol a siklóernyősök által használt ugratóra telepedtünk. Hosszan bambultunk magunk elé, és figyeltük, ahogy a felszálló köd még épp takarja a szemben lévő dombokat. Megálltunk, elmosolyodtunk, és egyszerűen csak élveztük, hogy ott vagyunk és ilyen reggelünk van. Nem is futottuk végül annyit, amennyit terveztünk, de ez a kis meditálás többet is jelent mint plusz két-három kilométer. Köszönjük a természetnek, hogy ilyen szépséggel lep meg bennünket, minden egyes alkalommal egy új élményben van részünk. Kicsivel később Emelie Forsberg Facebook oldalán  az alábbi képpel találkoztam...