CoffeeRUN - Szintet viszünk az életedbe!

Szerző: CoffeeRUN Momma Kezemben feszül a szalag.  Boldog, elégedett arcok mindenütt.  Érezd! Gyerünk, érezd már Te is ezt! Én is mosolygok, de belül nagy a csend. Elveszek az ölelésekben. Meg-megpihen fáradt testem, miközben a barátaim kézről kézre adnak. Na, beértél, megvan! Most boldognak kell lenni! Érezd! Csak idő kérdése, nyugtatom magam.  De annyira vágyom a beteljesülésre, hogy már fáj a hiánya. Türelem! Hétfő. Kedd. Csak nem jön az áttörés.  Ebből nem lesz beszámoló. Mégis miről írjak? Hogy fogalmazzam meg azt, hogy a 220 km totál legyalulta a lelkemet? Hogy mondjam el, hogy újra fel kell építenem magamat?  Új emberként tértem vissza. Pőrén. Az évek alatt, amíg erre a megmérettetésre készültem, olyan gondosan elterveztem, hogy milyen érzés lesz teljesíteni az Ultrabalatont. A pátoszos célba érkezés csodás víziója bármikor könnyet csalt a szememben.  Főleg az utolsó héten. De ez nem így működik.  Nálam nem. Olyan szintű lelki megtisztulást

Szerző: Babák Tamás Az irománynak adhatnám azt a címet, hogy Első maratoni futásom rövid története, én mégis inkább azt a címet választottam, hogy Csirkebéltorta pörkölt vöröstetűpetével. Valahogy ez jobban megmarad. Mit csinálsz? Futsz? Hát te tök hülye vagy! Mi az istennek szaladgálni, ha beülök a kocsiba öt perc alatt bárhol ott vagyok! Csak a bolondok futnak! Futni unalmas! Miért nem bringázol vagy találsz valami rendes sportot? Marha! Kb. 4 éve kezdtem el, kellett egy sport, amit akkor űzhetek, amikor csak szeretnék, (csapatsportok kilőve, fix időpontra rendszeresen odaérni hosszútávon.... hát ööö, nem egyszerű) A listámon azonban szerepelt a maratoni táv lefutása. Ezzel kapcsolatban csak az volt a terv, hogy még 40 éves korom előtt. Próbáltam rendszeresen edzeni és tíznél kevesebbet egyszerre nem nagyon futni.  '10 alatt csak a b#zik futnak! ' felkiáltással! Nem láttam értelmét sem a rövid futásoknak, sem pedig annak, hogy egy 20 perces futás miatt öss

Szerző: Kertész Kata Mielőtt konkrétan a szlovén élményünkre térnék rá, vissza kell idéznem azt a két momentumot, amikor a lelkem már tudta, hogy bizony újra ultra távú versenyre fog vinni az utam. De ezúttal másképpen! Volt az a Piros 85 tavaly október végén, amikor 70 km környékén annyira fájt a jobb térdem (régi síbaleset - műtét - térdszalag szakadás/porcleválás), hogy gyaloglásra kellett fogni a végét. Meg volt az a horvát Valamar Trail 70, amikor 18 km környékén akkorát estem, hogy a pulai kórházban varrták össze a felrepedt számat. Core izmok, stabilitás. Egy beszélgetés kommentjei által találtam rá Szilvire a Terepfutás csoportban. November volt. Én lélekben már ekkor tudtam mire készülök. Egészséges futásra és életre szóló élményekre. Szóval elkezdtük a közös edzéseket. Meg úsztam is rendszeresen. Spinningre jártam. Sokszor. A futás szerelem, mindig szívből fogom csinálni. De egy okos futó, nem csak futó. Megtanultam. Sose erősítettem annyit, mint az elmúlt hónapokban. Ja