Suki Trail egy Maci szemszögéből

Szerző: Tóth Bius


Tudjátok, én még csak alig több mint egy éve futok. Viszont, ez  az első olyan sport amiben kitartó vagyok. Kitartok, mert rengeteg jó futó vesz körbe akik inspirálnak. A CoffeeRUN csapat, élükön Mommával, több nekem mint egy futóközösség. Egy éve amikor lemerészkedtem a vasárnapi futásukra, már éreztem, hogy kincset találtam . Azóta sem változott a véleményem.

Így, idén úgy döntöttem, hogy több időt és energiát fektetek a fejlődésembe. Ebben persze segítséget is kértem, Momma személyében .


Szóval verseny. Ma volt a Suki Trail téli kiadása. Mi már tegnap Sukorón pihentünk Mamáméknál. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az egész gyerekkoromat itt tölthettem, így ismerem az ösvényeket. Nagypapámmal rendszeresen jártuk a Velencei-hegységet, úgyhogy a szívem egy része mindig idehúz.

Ahogy nyáron , most is a rövid távot választottam. (13 km) 
Reggel annyira le volt fagyva minden, hogy  a házból alig tudtunk kimenni. Úgy voltam vele, hogy biztos ami tuti elrakom a hómacskát az övembe.
Miután a hosszú távos CoffeeRUNosokkal (Szunyival és Zituval)  megkonzultáltuk, hogy ki mit vesz fel, úgy döntöttem, miután elbúcsúztattam őket, hogy felveszem a láncot . Sokan úgy gondolták a rajtban, hogy indokolatlan de én így éreztem magam biztonságban.   

3-2-1- Dudaszó, indulás  a faluból kifelé a Meleg-hegy irányába. Volt egy kis mászás de hamar jött az ellenőrzőpont . Utána egyenletes ösvényen meneteltem a frissítőpont irányába. Nem volt szükségem most semmire így féltávnál. Nagyon vártam már a kedvenc szakaszomat, úgyhogy csak mentem tovább. Szerintem a Velencei-hegység legszebb szakasza az Angelika forrástól indul a piros háromszög irányába. Amikor 10 éves voltam egy több órás túra során sikerült csak rábukkanni Papával. Ez volt az első igazi kalandom a természetben . Azóta bennem van ez az érzés, mintha újra és újra felfedezném. Nem egy hosszú szakasz de megéri elidőzni, ha erre jártok.
Miután kinosztalgiáztam magam a Borjú-völgy felé vettem az irányt . Innen már csak másfél km volt a célig . Nem siettem, nem is tudok . 😃
Viccen kívül, aki a hétvégén volt kint az erdőben az tudja miről beszélek. Olyan mintha egy díszletben futottam volna.. Csodás fehér zúzmara borított mindent, mint egy téli mesében. A talaj számomra pont kellően csúszós és fagyos. 

Nekem ez volt az első igazi téli versenyem.



Miután feleszméltem már a faluban futottunk. Mire beértem Gergő a hosszú távról már bent volt és meleg teával várt. 💓

A Suki Trail útvonala nagyon jól futható. Nincsenek durva szintek és a jelölés is jó volt. Én mindig eltévedek mert bambulok, de most számomra minden egyértelmű volt.
Nyáron 1 km-el kevesebbet mutatott az órám ezen a versenyen és fél perccel volt több az átlag tempóm.



Jól éreztem magam és nem görcsöltem. Tudjátok manapság a social media világában könnyű belecsúszni  abba, hogy másokhoz hasonlítsuk magunkat. Megtanultam, hogy sokkal tanulságosabb a saját eredményeimet összehasonlítani. Az instagramon látottakat pedig meghagyom inspirációnak nem kőbe vésett, egy az egyben követendő példának.





Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Salomon Szentendre Trail - Road to the unspeakable path

CoffeeRunnerek a Zuppa Trail-en

A futás és Én - Juhász Attika története