Happy New Trail-t mindenkinek!

Szerző: Tóth Bius


Terepfutó pályafutásom (haha) kb. egy éve kezdődött. Jó pár éve járjuk az erdőt és ha az ember lánya együtt él egy ultrafutóval akkor bizony az erdei séták hamar átváltanak egy gyorsabb tempóra.
A helyszín nekünk a második otthonunk. Itt élünk a Budai mellett és minden hétvégén beköszönünk a Tündér-sziklának , a Kecske-hegynek vagy a Kéjek völgyének. Az utolsónak inkább beinteni szoktam .😉

Nagyon örültem ennek a versenynek de idén inkább egy biztosabb alap építése a cél és visszaállok a másik oldalra és felveszem a szürke crew pólót .

 Ahhoz , hogy megalapozza a kedvemet, tökéletes volt. 

Gergő, aki mindig a hosszabb távokon elől száguld beállt velem a végére a rajtban, hogy együtt tudjuk futni az év első futásán . Szerencse , hogy idén ez volt a leghosszabb táv . Ja mert egyetlen táv volt. 😜

9:00-kor indult is a verseny. 
Terepfutás.hu versenyhez képest lefelé indultunk és nem felfelé. 

Olyan kedves a Csanya

Nem igazán akartam megnyomni (nem is tudom ) egyszerűen csak élvezni akartam, hogy otthon futok. Ismerős ösvények , mindig tudtam ,hogy mi miután jön. Tetszett az egész . Aztán leértünk Fenyőgyöngyéhez, ami a CoffeeRUN futások végét szokta jelenteni és már-már kanyarodtam volna le a Kolosy felé, hogy “viszlááát lent találkozunk “ amikor az agyamban tudatosítani kellett, hogy 

“ Na, akkor most a kéken szépen mész felfelé úgy mint tegnap.” 

Nem ment. Beállt a lábam , leállt az agyam és olyan messzinek tűnt a Panoráma . Végül, amikor már az összes nyugdíjas kiránduló megelőzött, erőt vettem magamon és futottam tovább. Ezt a részt úgy szeretem. Télen , nyáron , hóban és napsütésben . Olyan mintha tiéd lenne az egész város. Ott állsz felette és belátod az egészet. Haladunk tovább szépen, hiszen tudom, hogy jön még egy kis mászás. Örültem , hogy nem a Gázvezeték de azért a HHH sem adja magát olyan könnyen. Még! 
Egy Szasza fotó a kilátónál és fordultunk is a cél felé. 




Jött a zöld és vele együtt a Kéjek völgye. Amikor először voltam itt , kb. 3x akartam elájulni és rituálisan felgyújtani a terepcipőmet miután hazaértem. Azóta barátkozunk és úgy gondolom, hogy lassan de biztosan ezt is megfutom. Nem csak lefelé. Beérkezés ,, az ismerős crew vár a célban . Miután megkaptuk a nagyon menő mókusos érmet , ittunk egy meleg teát majd szépen lekocogtunk a Kolosyra. Sütött a nap és nagyon boldog voltam, hogy úgy indítottuk az évet, ahogy szerettük volna. Együtt , futással , a lehető legjobb társaságban.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Dióka és Momma a Budai Térképkörön

A futás és Én - Orsi története

CoffeeRUN Feat. MKB#20percegészség