2018. április 5., csütörtök

25 kör, avagy maraton másképpen

Szerző: Tarján Dénes, Sopánka

Omszki-tó. (Vagy Omszk-tó? Egyáltalán mi az az Omszk? https://hellomagyarok.hu/program/az-omszki-to-nevenek-nyomaban )

Március 25, reggel 9 előtt néhány perccel. A most kezdődött nyári időszámítás szerint.
+2 Celsius fok.
Alig 1-2 ember itt-ott. A futópályán talán kettő.
Kigi már ott van, örömmel üdvözöljük!
Kipakolunk a kocsiból.
Egy sörpad, frissítők, gyümölcs, csoki...




A rendészek kérdőre vonnak, elmagyarázzuk, megígértetik velünk, hogy nem hagyunk itt szemetet, oké.
Geri érkezik, megbeszéljük a ruházatot.
A gyerekek a váltóbotot szorongatják, mely egy igazi békebeli gumibot.
Gabi szeme ott van mindenen, nagy szeretettel készült erre a napra, nemcsak miattam, hanem a sok barát, rokon miatt is, akik eljöttek, hogy velünk töltsenek 1-2 órát.




Én nem izgulok.
Októberben bosszút fogadtam, visszavágást akartam. Már nem akarok.


Vagy megdöntöm a 3:10-et, vagy nem. Már nem számít.
Búcsúzni jöttem.
Ezt a 3 órás rekordkergetést nem csinálom tovább. Ennyit már tényleg nem ér.
A maraton durva dolog, nem lehet biztosra menni.
Túl sok mindennek kell összejönnie, hogy kijöjjön a maximum: időjárás, rápihenés, optimalizált edzésmunka ...  
Az én életem rövid ehhez.
Átsétálunk a rajtba.
Bálint is pont megérkezik.
Micike szorongatja Ferkó kedvenc pisztolyát, patron is van benne az ünnepi alkalomra.

DURR!

Indul a csúcskísérlet! 4:27, 4:30, mikor épp hogy.
Hárman megyünk, tartjuk.




Egy kört Berci is bír ebben a tempóban.
Lazán, könnyedén tovább.
Az első két körben kicsit fázom (Bálint biztos nem), aztán már nem.
Akkor jó, ha az első két óra eseménytelen.
Nagyjából az is.
A gyerekek váltják egymást, örömmel adják egymásnak a váltóbotot.




Egy-egy kört megtesznek biciklivel, kismotorral, vagy futva...




Egyre több barát érkezik.
Többen megpróbálják tartani a tempót egy kicsit, büszkén mesélik, hogy "háromnegyed körön át sikerült!!" :).
Geri lábát kicsit húzza a héten megtett 120 km, kiszáll egy kicsit.
Bálint mosdót keres.
Pont érkezik közben Zsolt, hatgyerekes pomázi apuka néhány fiával, maga is maratonfutó, neki sikerül néhány körön át tartani a tempót!
Kellemesen elbeszélgetünk, telik az idő szépen.
Frissítünk, izóval, gélekkel, szépen megy, de a gyomrom kicsit kérdéses a negyedik gél után.
Ha nem jön közbe semmi, még a rekord is meglesz.


Úgy érzem magam, mint Eliud Kipchoge a 2 órás kísérletnél.




Öröm ez a nap, szép az idő, ez az esemény egy tisztelgés a sportolás előtt.

Sokan kedvet kapnak! 😊




31-nél eljön az ideje a tempóváltásnak!
4:26.
Már úgyis kicsit lassultam volna.
Így marad a tempó.
Gélt már nem kérek, féltem a gyomrom.
36-nál kezd fájni a gyomrom felől.
Próbálom tartani a tempót, de nem megy.
Lassulok, és hamarosan az előny is elúszik.
Mégse döntök rekordot ma.
De nem baj.
Tudatom beszűkül, már csak a lépteimre figyelek, az előttem levő 3 méterre, kezdek morcos lenni, rászólok a közvetlenül előttem futóra...
Szeretném érezni a szeretetteljes, barátságos légkört, ami körülvesz... de már csak a hátralevő kilométereket számolgatom. Jól esne kiszállni, de hát azt mégse lehet, nem azért jöttem. :)
4 kör, 3 kör, 2 kör .... az utolsó körben újra vidám vagyok, picit még vissza tudok gyorsítani 5 perc alá... 
Egy hatalmas magyar zászlóval köszöntenek a célegyenesben!! :)
Pontosan hol is a cél? ööööö nem tudom, talán az asztalnál... Csodálatos a beérkezés, együtt fut velem a tömeg! :)
Gyorsan magamra húzok valamit, mert a hányinger mellett a fázás a másik nagy fájdalmam.
Mire átöltöztem, Bálint is pótolta a kihagyott 2 kört.
Ez jó mulatság, férfimunka volt!!
Jól megnézek mindenkit, próbálok magamhoz térni... sajnos hamar véget ér a buli, szétszéledünk, mégiscsak hűvös van, meg ebédidő...

Gyönyörű nap volt!
Biztos nem vagyunk egyformák.... de nekem ez volt életem legszebb maratonja!
Sikerült összehozni a szenvedélyemet a családdal.




És nemcsak én kaptam belőle, sőt!
Sokan megmozdultak a kedvemért!
Sikerült inspirálni!
Ezt fogom folytatni!
Mostantól igyekszem minél többet együtt futni másokkal!
Nem számít, milyen idő, milyen tempó!
Csak együtt legyünk!
Hasonló jókat kívánok minden kedves olvasónak! :)
És ha valaki az időmre kíváncsi: kb. 3:14. (Pontosabban nem érdemes, mert nem hitelesített a pálya, az előzetes tervhez képest +300 m, ennyi kb. a méréshatár.)



1 megjegyzés:

  1. sajnálom, hogy lemaradtam. :( Hajrá Sopi, a 3:14 az nagyon széééép

    VálaszTörlés