Új élet, új remények, új utak

CoffeeRUN Lívi írása:

2015. szeptember végén költöztem fel Galyatetőre, tehát már bő négy hónapja itteni lakosnak számítok. Tisztában voltam vele, hogy minden megváltozik, de minden nap meglepődök, hogy mennyire. A napfelkelték, a napnyugták, az ég sokszínűsége és a természet ereje nap mint nap elvarázsol, és abba az illúzióba ringat, hogy nyaralok. De amennyire az időjárás sokszínű és gyorsan változó, úgy az én hangulatom is.

Négy hónap távlatából tudok néhány következtetést levonni, és persze sok kérdést vetek fel és birkózok a válaszokkal állandóan.

Hogy, milyen az élet a Mátrában? Közelítsük meg a kérdést futós aspektusból, mert a válasz nem merül ki annyiban, hogy „jó”. Lássuk a félelmeimet:

Eltévedés

Galyatető 10 kilométeres körzetében már mondhatom, hogy minden turistautat ismerek, és kialakítottam az edzőköreimet is. Az első időszakban folyamatosan eltévedtem, annak ellenére hogy elágazásoktól elágazásokig haladtam. Ha kicsit elkalandoztam, már túl is futottam a jelzésen és egy erdészeti úton vagy egy vadcsapáson találtam magam. Az előre tervezés ellenére is jó párszor rám sötétedett, mert elszámoltam magam. Legutóbb három hete tévedtem el, nagyon kétségbe is estem, nem akartam elhinni, hogy megint ez történt velem. Panelgyerek voltam plusz nagyon tervkövető, nem tudom ezeket kalandoknak felfogni.

Térerő

Ez számomra hihetetlen, hogy itt vagyok Magyarország második legmagasabb pontján, és hajkurászni kell a G-ket. A magasság és a térerő nincs összhangban egymással, és örülök, ha edgen van a telefonom, de telefonálni már az ablakhoz simulva kell. Amióta itt futok, mindig viszek magammal telefont, egyrészt, hogy mérjem a futásomat (amióta a Polar gps jeladóját elhagytam, nem viszek órát), másrészt, hogy ha baj van, akkor tudjak telefonálni. De ez is számtalanszor meghiúsult a fenti okok miatt.

Vadállatok

Elolvastam egy rakat posztot, hogy „mit csináljunk, ha kóbor kutya…” . Ennek ellenére az van, hogy ha vadállatot látok, akkor megállok, földbe cövekel a lábam és legszívesebben felszívódnék. Szerencsére kóbor kutyával még nem találkoztam, a többi állat meg legalább annyira fél tőlem mint én tőlük. Legalábbis hiszem.

Egyedül

Nem csak arról van szó, hogy 20-ból 19-szer egyedül futok, hanem arról is, hogy se más futóval, se turistákkal nem találkozok. A népszerűbb turistautakon (pl. Országos Kék jelzés) néha-néha találkozok másokkal, de azért nem egy sziget.

Magányosság

Alapvetően szeretek egyedül futni, de nagyon tudok szenvedni attól, hogy mindig egyedül futok. Sok erő kell ahhoz, hogy rávegyem magam a futáshoz – olyan napokon, amikor nincs kedvem hozzá – illetve ahhoz is, hogy tempót diktáljak magamnak. Ez azért is nehéz, mert jelenleg sajnos nem tudok órát használni (fentebb részletezett okok miatt). Úgy hogy abszolút elmondható az, hogy érzésre futok. Ez nagyon jól hangzana, ha lenne tíz éves futómúltam és tapasztalatom, de mivel nincs, ezért nem annyira hatékony.

Motiváció

Elindulni és lelkiismeretesen végigcsinálni. Az utóbbi időben volt jó néhány nap, amikor annyira motiválatlan voltam, hogy mélyre eldugtam a futócipőm, mert a látványa is elszomorított. A futás nem segített, hanem tovább súlyosbította a rosszkedvemet. Ilyen még nem fordult elő velem, ezért el is kezdtem aggódni. Úgy gondolom, hogy amint felkutatom a bajok forrását, és ezt megfogalmazom, tudok már foglalkozni a megoldási lépésekkel és szépen a terepfutáshoz is visszatérhetek. A futás eddig mindig segítségemre volt, most megtapasztaltam, hogy van amikor más dolgok nyújtanak segítséget.

Terepiszony

Január eleji közösségi futásunkon egy freudi elszólása volt Évinek, a tériszony helyett mondta, hogy terepiszony. Akkor ezen jót nevettünk, de a fogalom a fejemben maradt. Évinek nincs  terepiszonya, nekem annál inkább. Szívesebben megyek inkább aszfaltra futni, itt minden út tartalmaz lefelé-felfelé szakaszokat.

Tél

A telet szeretem, az első havat pedig nagy izgalommal vártam. November vége óta számtalan havas képet készítettem, és élveztem, hogy hetekig megmarad a hó, azonban most február közepe táján már minden porcikámmal vágyom a tavaszra.

Időjárás

Gyakorlatilag kiszámíthatatlan. Van úgy, hogy egy nap alatt három évszak is keresztül fut a hegyen. Általában tíz fokkal van itt hidegebb mint lent a városban, azonban többet süt a nap. Mindenre volt már példa: Galyatető tejfehér ködben, két száz méterrel lejjebb 5-10 fokkal melegebb és napsütés, vagy Galyatetőn szikrázó napsütés és öt fok, miközben Mátraszentistvánon valami szmötyi esik és fagyottak az utak.

CoffeeRUN

Hiányoznak a péntek reggeli közös futások. Hiányoznak a futóbarátaim, akikkel annyi élményem van, hiányolom magamat a csoportfotókról és hiányzik az az érzés, hogy tettem valamit mások mozgásáért, egészségéért. Galyatető két órányira van a Fenyőgyöngyétől, mégis nagy ez a távolság ahhoz, hogy hétről hétre áthidaljam.

Az „új élet” elindulásával sok mindent elveszítettem a régi életemből és hangulat kérdése hogy a mérleg nyelve merre mutat. A felsorolt félelmeket lehet más oldalról is megközelíteni és pozitívan szemlélni.

Eltévedés

100 százalék figyelemmel futottam. Futás előtt lefotóztam a térképrészletet és telepítettem a telefonomra a Locus Map programot.

Térerő

Óvatos vagyok, és odafigyelek hová lépek, hogy ne legyenek nagy eséseim.

Vadállatok

Mekkora élmény, hogy őzek futnak el melletted húsz méterrel, vagy látod a vaddisznók hátsóját!

Egyedül és magányosság

Futás közben gondolatban beszélgetek a futósbarátaimmal…hogy mit mondanának, melyik szakaszon jönnének a viccek és hol kezdenénk el fogócskázni. Najó, biztos nem normális dolog, de ez kicsit segít az egyedülléten. A futásaimat megosztom Stravan, a közben készített képeket az Instagramon. De az élménnyel egyedül maradok…

Motiváció

Amint az életem más területén rendbe kerülnek a dolgok, biztos a terepfutás is azt fogja nyújtani, amit korábban. Ez egy figyelmeztetés, hogy merjek változtatni és tegyek azért, amilyen életre vágyok.

Terepiszony

Elfogadom, hogy most az aszfaltos futás nyújt örömöt. És továbbra is értékelem, hogy kilépve a házból már a turistaúton vagyok, 200 méter megtétele után pedig az erdőben. 

Tél, időjárás

Szauna, wellness, meleg szoba – segítenek elviselni a telet. Tudom, nyáron a negyven fokos kánikulában vissza fogom ezt sírni. Elraktározom addig.

CoffeeRUN

Hogy is van? Ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor Mohamed megy a hegyhez. Sok tervünk van Évivel 2016-ra, biztos vagyok benne, hogy találok olyan feladatot magamnak, amivel hozzá tudok járulni a CoffeeRUN népszerűsítéséhez, sikeréhez, ha fizikailag nem is tudok péntekenként a Kolosy térnél lenni.