CoffeeRUNGirls a Dupla Élményen

november 04, 2015

CoffeeRUNGirls a Dupla Élményen

Pár évvel ezelőtt nem is gondoltam volna, hogy a terepfutás mennyire előtérbe fog kerülni, és nem csak általánosságban beszélhetünk arról, hogy a futáson belül az arányok hogy változnak az aszfalt és terep között, hanem a saját kis életemben is megfigyelhető ez. Pontosabban fogalmazva a futás szerepe és jelentősége növekszik és jelenti a sportot, a szórakozást és kikapcsolódást.

A futás, amit ha felnőttként kezdtünk komolyabban venni, idővel egyre több mindent tud nyújtani. Számomra például a játékot az erdőben, a környezetben, játékot az idővel és a kilométerekkel, kihívást az ösvényeken, feltöltődést és abszolút kikapcsolódást vagy alkotói állapotot.

Ilyen utakon jutottam el Évivel oda, hogy tavasszal elhatároztuk, idén – a tavalyi szuper Szimpla Élmény utána – a dupla távra jelentkezünk.

A futás úgy ahogy sikerült, beértünk 11 óra 13 perc alatt, nem is haltunk meg, jól is éreztük magunkat, sok szépet láttunk és értékes időt töltöttünk együtt.

A Dupla Élmény feldolgozása számomra igazából két napja történt meg, amikor elmentem Galyatetőről futni a Kékesre és a DÉ útvonalán mentem felfelé, illetve a Sombokornál jöttem lefelé. Szembesültem azzal, hogy az a K+ nem is olyan halálos, az a S lefelé nem is olyan hosszú és meredek.

És ami teljesítménytúra volt a DÉ második körében az két nappal ezelőtt már nosztalgikus futássá szelídült és boldogan csevegtem a fejemben Évivel, mintha ő is ott futna mellettem, ahogy három hete kullogott velem ugyan azon az úton.

Mert mi is történik?!

Ahogy Németh Csaba futónk mondja, „minden hegynek megvan a saját üteme”, minél többször tesszük meg, annál inkább ráérzünk az emelkedők-lejtők ritmusára. A megismerés mellett, ahogy erősödünk úgy válik minden természetesebbé. És ezzel együtt könnyebbé. Aztán amikor ezt érezzük, indulhat a játék, hogy egy magasabb szintet érjünk el, vagy csak élvezzük amiben éppen vagyunk.

A Dupla Élményt konklúziói:

· a táv és a szintemelkedés megköveteli a megfelelő felkészülést

· a futós táska hiánya továbbra is nagy probléma

· az önkéntesek munkája és kitartása előtt mélyen meghajolok. Nagy köszönet nekik mindezért.

· a nap újabb bizonyságot adott arra, hogy Évi nemcsak egy nagyon jó futó, hanem nagyon jó barát is, és boldog vagyok, hogy a CoffeeRUN létrehozásában és működtetésében a társam :)